Lemond

Érdekes ország ez, és most aztán tényleg van miből csemegézni: válság, új kormány, megszorítások…

Hát igen, nagy gáz van, de azért az olaszok (jó katolikusokhoz illően) még mindig azt gondolják, hogy “mondjon le valamiról valaki más, én ugyan nem”. Értem ezt a megszorításokra pl.

Hogy pl. emelnék a nyugdíjkorhatárt. A manapság ugyanis az olaszok átlagosan 56 évesen vonulnak nyugdíjba. Ha hozzátesszük, hogy a világon a második legöregebb ország (Japán után), ez sokszor azt jelenti, hogy adott egyén több évet tölt nyugdíjban, mint munkában… (és azt ugye nem a személyes bankszámláján / biztosításaival / befekteteséivel összegyűjtött pénzből teszi, hanem bizony az állami nyugdíjkasszából).

Világos, hogy ez nem fenntartható. Főleg, hogy nincsenek alattunk millió köbméter olajtartalékok (és ha már itt tartunk, még ha lenne is, inkább hagyjuk – mert pl. nap meg szél az van, csak éppen valahogy nem áldoznak arra, hogy nyereségesen kitermeljék, vagy pl. ezirányban kutassanak, ha már – ja, hogy kutatásfejlesztésre nem marad, elviszik a nyugdíjak,  az más!! – mondom én, hogy érdekes egy ország ez…).

Na szóval ott tartottam, hogy az még csak-csak, hogy mindenki más menjen később nyugdíjba, de hogy éppen én, na azt már nem. Ez kb. az általános hozzáállás.

Hasonló a munkajogokkal, az ellátásokkal kapcoslatos dolgok megítélése is, persze, hogy tudjuk, hogy marha drága mondjuk a tükrözgetés, de van, akinek minden szíre-szóra az kell, és persze személyes ismeretségek vonalán el is intézi, hogy megkapja. Hogy közben egy valóban súlyos beteg majd emiatt hónapokig vár, az kit érdekel….

És persze az adózás is valahogy így megy. “Igen, ott az a sok szemét adóelkerülő, de  én nem tudok mindent bevallani, mert hát olyan magasak az adók” – hányszor hallom ezt…

Az állam meg persze ezekből az egyénekből áll, tehát hogyan is kérhetnénk számon rajta a spórolást. Pl. 72 000 auto blu (azaz valami állami hivatalhoz kötött szolgálati autó, sofőrrel) és grigio (sofőr nélkül) van Olaszországban, míg Nagy-Britanniában  állítólag kb. 200.

Európai összehasonlításban nagyon magas a parlamenti képviselők jövedelme, és ne is beszéljünk a további juttatásokról (miközben a lakosság viszont EU-s viszonylatban rosszul keres, nagyon is). Erről persze már régóta beszélnek, tévé, újságok – mindenféle következmény nélkül.

De most valami  történt – megszorítások lesznek – ideértve a képviselők fizetésének megnyírbálását is, de most abból lett divat a képviselők között, hogy ezt sürgessék (eddig inkább csak sunnyogtak). Egymás után teszik a hatalmas nyilatkozatokat (tévé, sajtó előtt), hogy most aztán itt az ideje megvágni a fizetésüket (amit sokszor ő maga szavazott meg pár éve ).

Csak kapkodom a  fejem: de fiúk, már kampány van????