Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A múlt héten beszereztük még a sulihoz hiányzó dolgokat. Nem nagyon örül Dani, hogy már itt az iskola. Ákosék egész héten pancsoltak az oviban, annyira forróság volt, hogy rájuk fért. Egész héten azt kérdezte, mikor fog esni a hó? Valamiért nagyon várja. Mi nem, hiszen kezdődik a fűtés szezon. Szombaton megint esküvőn voltunk. Egy kicsit sok volt augusztusban két esküvő, de hát ez van.
Tisztelettel:
Rácz Istvánné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hét is gyorsan elszaladt. A gyerekek az utolsó napokat töltik a nyári szünetből. Még nem tudjuk pontosan, hogy mit kell még az iskolába megvenni, de remélem nem túl sok mindent. Ruhákat kellene még venni mind a két gyereknek, de nem tudom, hogy fog sikerülni. A bejáráshoz már megvettük a bérleteket, abból a pénzből, amit a Polgármesteri hivatalból kaptunk az iskolakezdésre. Reméljük jól fog kezdődni a tanév. Nekem a munkahely jó, pénztárban ülök. Mivel októberben fog lejárni a rehabilitációs járadékom, menni kellene az orvoshoz, de sem az utazásra, sem az időpontkérésre nincs pénzünk. De ha nem megyek, akkor meg elveszik a nyugdíjamat. Akkor pedig még ennyi jövedelmünk sem lesz.
Tisztelettel:
Márton Zoltánné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A Tamás és Lilla megkapták a kötelező oltásukat, és nagyon rosszul viselték, lázasak és nem esznek, nem csinálnak semmit. Ezért most pár napig nem visszük Őket közösségbe, amíg jobban nem lesznek. A front miatt nejem is gyengélkedik, ilyenkor sokat fáj a feje.
Szeptember 5-én kezdi meg a sulit a Tamás és remélem, több izgalom fog érni minket.
Üdvözlettel:
Szász József
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Az elmúlt héten nagy munkába fogtam. Kihasználtam a meleg időt, és kimostam a szőnyegeket és a takarókat. Minden gyorsan megszáradt, és most olyan szépek és frissek lettek.
Volt a védőnőnél ruhaakció. Nagyon sok szép ruhadarabot találtam Robikának, és magunknak is. Ezeket is kimostam, és Robika boldogan próbálgatta az "új" ruháit. Sajnos cipőt nem találtam, úgyhogy azt venni kell még.
Készülünk az óvodára, Robika már nagyon várja. Összekészítettük az ovis ruhákat és az ágyneműt. Jövő héten kezdünk és lesz szülői értekezlet is. Már most előre félek, mennyit kell befizetni. Ráadásul a nagycsoport kicsit költségesebb lesz, mint az eddigiek.
Lassan vége a nyárnak. A kertem most nem túl szép, a nagy melegben minden megsárgult, és elkezdett száradni. Igaz locsoltam, de annyit sajnos nem tudtam, ami elég lett volna. Talán jövő héten már enyhül az idő és akkor rendbe tudom tenni.
Üdvözlettel:
Bíró Klára
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Napjaink nagyon egyhangúak, és mostanában főleg én nagyon szomorú és bánatos vagyok sok mindenért. Azért is, mert a problémáink nem oldódnak meg, egy sem. Egyszerűen semmi, hogy valaminek is örülnénk, az iskoláztatás is itt van, és egy csomó mindent nem bírtunk a gyerekeknek megvenni. Aztán magán jelegű problémáim is vannak, sok csalódás ért mostanában, amit nagyon nehezen tudok feldolgozni, szóval padlón vagyok nagyon. A helyzetem nem nagyon változhat, próbálom feldolgozni, ami körülöttünk megy, már immáron két éve, de csak gyarapszik minden, nem, hogy oldódna meg a probléma, hanem sokasodik. A gyerekek jól vannak, nem betegek. Volt egy-két probléma, olyan, hogy leégés, kisebbik lányomnak az allergiája nagyon kijött mostanában, mert minden olyan fű, amire nagyon érzékeny, most nyílik. Nagyon unatkoznak már, és várják az iskolát. Nagyon meleg van itt nálunk, de gondolom másfele is. Nem lehet megmaradni kint, csak este, de akkor meg jön a rengeteg szúnyog. Most volt a szülinapom, és olyan jól esett, a lányoktól kaptam virágot és egy saját szerzeményű naptárt. Nagyon örültem neki, és hogy ilyen aranyosak!
Na és még volt egy esemény: a férjemmel 16 éves házasok lettünk!
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hetünk mérgelődéssel indult. A kertlábszomszédom jószága (a lova) a kertben széttaposta a burgonyánk egy részét, a céklát, a szárazbabot, a káposztát és a fűszerpaprikát teljesen tönkre tette. Nagyon ideges lettem, és sírva is fakadtam. Pedig úgy reménykedtem benne, hogy az idő ne tegye tönkre, erre meg a szomszéddal járom meg. Fáj nagyon, hogy a gyermekeimnek ennyivel kevesebbet tudok télire kitermelni. Próbáltam vele beszélni, de szóba se áll velem, meg teljesen hidegen hagyja, hogy mi tett a jószága. Pedig a kár igen nagy lett! Jelentettem a hivatalnál, de nem tudom, hogy mi lesz belőle.
Sikerült megvenni Nikinek a felszereléseket, hát igen sokat fizettem érte. Várja már nagyon a sulit, számolja a napokat, és azt ígérte, hogy megpróbál megint kitűnő lenni. Remélem, hogy sikerül Neki a 6. osztályt is sikeresen elvégezni. Edina a fősegédem a főzésben, nagyon szeret ott lenni mellettem, és mindig kérdi, hogy mit miért teszünk bele. Számtalan sok kérdést tesz ilyenkor fel nekem, alig győzőm kérdéseit megválaszolni. De a végeredmény mindig hála, hogy: Anya nagyon finomat főztél, olyan jól esik, mikor ezt mondja.
Az idei nyáron mind a két kislány olyan szépen kiformásodott, sokat nőttek, híztak, igaz a ruházaton ez nagyon meg is látszik. A pótlásuk még kérdéses, hogy hogyan oldom meg Nekik. A nagy meleg miatt a gyerekek csak este tudnak kimenni játszani, de még így is élvezik a szünet utolsó napjait.
Mindenkinek további szép napot kívánok!
Tisztelettel:
Fülöp Ildikó és gyermekei
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Örömmel kezdődött a hét. Lányom és a barátja hazalátogattak, így legalább a család együtt van, és örülhetünk. Nekem legalább is nagy öröm! Bementünk eléjük *******-ra a pályaudvarra várni Őket! Utána pedig elmentünk vásárolni egy pár dolgot az iskolába a gyerekeknek. Móni lányom nem lesz kollégista, mert étkezéssel együtt nagyon sokat kellene fizetnem az iskolába, és ezt egyenlőre nem tudjuk fizetni.
Nagyon sajnáljuk, hogy a nyári szünet elrepült, és mi nem tudtunk sehová nyaralni menni, még csak egy napos strandra sem jutottunk el. Nagy gondunk, hogy tüzelőnk még mindig nincsen. Az iskola felszerelés nagy részét is még majd szeptember elején vesszük.
A kertből már a krumplit kiástuk, nem sok lett belőle de szegény embernek kevés is jól jön, és annak is örülünk.
Üdvözlettel:
A Révész család
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hét elég stresszes volt számomra, ami még szerintem kihat a jövő hétre is.
Meleg volt, amit nem nagyon bírtunk se a lányok se én.
Violának a problémájára meg jött az államkincstártól a levél, hogy 15 munkanapon belül csatoljam az orvos által, kitöltött iratokat a tartós betegség meg állapításához.
De nagyon félek vissza menni az orvoshoz, mert már két hónapja visszaadta a papírt, és azt mondta, ez nem tartós betegség, egy vesével is lehet teljes életet élni. De nekünk ez sokat számítana, mint az utazásba, mint a gyógyszereknél, és Violának több pénzből jobb élelmezést tudnák biztosítani.
Voltam én is az orvosnál, 7,1 volt a cukrom, és gyulladást is mutatott a labor eredményem.
Voltam hasi ultra hangon is, az eredmény hasfal-, máj-, medencegyulladás. Szerintem most jön az elő, amikor a télen a hideg, jégverem konyhában főzök, fagyoskodva mikor nincsen tüzelőnk.
A jövő héten megyek még vizsgálatokra, nem tudom mi lesz az eredmény.
Viola beszedte az utolsó szem gyógyszereket is, és őt is viszem majd labor vizsgálatra.
Az élelem terén is voltak kellemetlenségeim, és egy kis veszteség.
Mint ahogyan a számlákon is látszik, mindig veszek több mennyiségű dolgokat, mikor voltam vásárolni nagyon örültem az akcióknak. Természetesen nem eszünk meg mindent rögtön, hanem lefagyasztom őket, mihelyt hazaérek.
Sajnos ezekből az akciós dolgokból nem veszek többet, mert mikor kiengedtem meg voltak savanyodva. Így a háziállatok ették meg a rúd kenőmájast, fél kiló kolbászt, két darab szalonnát, rúd parizert és hat pár virslit.
Pálnak még mindig nincs munkája, és ahogyan jön a tél még rosszabb lesz a helyzetünk.
Hát ennyi történt mi nálunk a héten.
Tisztelettel:
Szellő Pálné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A múlt hétvégén a Falunapon főztünk a kakaspörköltet, lecsós tésztával.
Jóízűen elfogyasztottuk a családdal. A sztárvendég Caramel volt, a gyerekek még autógrammot is kaptak tőle.
Jövő héten már kezdődik az iskola, még jó, hogy a tankönyvet ingyen kapunk, mert így is nagyon sokba kerül.
Rosszul érintett a magánnyugdíj pénztári kifizetés, mert semmit nem kaptunk, pláne, hogy milyen sokat levontak a fizetéséből, amikor dolgozott.
Tisztelettel:
A Törjék család
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten sem történtek nagy változások. A három nagyobb edzésre járt, a két
kicsi pedig itthon volt.
Szegénykéim várják az iskolát, de még szinte semmi sincs meg. Ajánlottak egy
itthoni munkát, ki is próbáltam, de a mai napig sem kaptam egy forintot
sem érte. Gázunk még mindig nincs, félek, hogy mi lesz, ha bejön a hideg. A kicsik nagyon várják az ovit, készülődnek az óvó néniknek is készítettek rajzot. Szóval röviden ennyi történt!
Tisztelettel:
Molnár Sándorné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hét elég forgalmas volt. A temetés miatt is, sok intéznivaló van, de nagyon nem jutottam előrébb, mert sajnos nincsen rá pénzünk. A Rolanddal és Kittivel kellett mennem az ortopédiára. Amikor voltam Kittivel, és az iskolai alkalmasságot nézték, akkor a háziorvos észrevette, hogy valami nem jó a gerincénél. Ezért beutalót kaptunk. Csütörtökön voltunk, és az orvos azt mondta, hogy el kell mennünk megröntgenezni, mert lát valamit. Elmondta latinul, de hát semmit nem értettem belőle. Hétfőn viszem, de kicsit ideges vagyok, hogy mi baja lehet. Az orvost hiába kérdeztem, annyit mondott, hogy ha megvan a röntgen, akkor mond biztosat, meg kell győződnie, hogy az van-e a kislánnyal, amire gondol.
Úgyhogy mostanában nagyon nehéz az életünk, nemhogy egyre jobb lenne, hanem rosszabb.
Annak viszont nagyon örülök, hogy kaphatunk segítséget az Alapítványtól, nagyon sokat számít, és ezért nem lehetek elég hálás!
Üdvözlettel:
A Nagy család
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten is nagyon melegek voltak. Úgy ahogyan mindenki jól van.
Még nekem sincsen meg minden eredményem még két vizsgálat előtt állok.
Szerdán sikerült egy kisebb élelmiszervásárlást lebonyolítani, 11.000 Ft értékben, mert Palit hívták krumplit ásni. Ezzel kihúzzuk addig, míg fizet majd az önkormányzat.
Hála Istenek még a villanyunk is megvan, alig várom már, hogy legyen pénz, és feladjam az elmaradt számlákat.
Kezdődik az iskola is csütörtökön, de még semmit sem tudtam venni a négy gyereknek sajnos. A legfontosabb Évi, mert amíg 12.000 Forintot nem fizetünk a kollégium portáján, addig nem költözhet be, és élelem, pénz nélkül sem hagyhatom ott a gyereket. Sajnos nem volt annyi bátorságom se, hogy Viola orvosát felkeresem a tartós betegség ügyben.
Pénteken kellett volna mennem, mert akkor rendel az orvos, de nem mertem, mert már egyszer azt mondta, nem tölti ki.
Szeretünk volna a hétvégén mi is kiásni a krumplinkat, de olyan meleg volt, hogy nem csináltuk, mert szédültünk. Talán a jövő héten enyhébb lesz az idő, és sikerül kiásnunk.
Vártuk a rászorultak fürdőzését is a héten, mert éveken keresztül mindég vitte az önkormányzat a gyerekeket, most már nem voltak. Pedig sok gyermek csak így juthatott el egy kis kikapcsolódásra.
Hát ennyit szerettem volna leírni erre a hétre.
Üdvözlettel:
Szellő Pálné
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ismét eltelt egy hét. Nagyon gyorsan pörögnek a napok, pedig még csak most volt hét eleje. Hát ezt a heti hőséget elég nehezen viselték a gyerekek, annyira beszorult a levegő az egész lakásba éjjel hiába voltak nyitva az ablakok, nem sok mindent ért. Olyan tíz óra körül már ugyanolyan meleg volt bent, mint kint. A három lány meg ennek ellenére meg van fázva. Nagyon csúnyán köhögnek, és folyik az orruk. Pénteken bevásároltunk az iskolába és az óvodába. Még cipőket kell venni a gyerekeknek, mert hiába kaptak az unokatestvéreiktől, de Aliznak már nem jó, Szilvinek meg még nagy. Voltak kint az oviból is környezettanulmányon, meg még a Emmáról kérdeztek néhány dolgot, mert szülőire nem tudtam elmenni kedden. Aliz már pénteken mehet, Szilvi meg majd csak 7-én vagy 8-án kezdi meg az óvodát. Változó a hangulata, hol menni akar, hol meg nem, Aliz meg már nagyon várja. Józsika nem rajong annyira azért, hogy menni kell a suliba, de most már nagyon rá kell állnia a tanulásra, és el kell döntenie, hogy hová is akar menni tovább tanulni. Nehéz lesz az biztos, de most az Ő jövőjéről van szó. Endre volt az orvosnál, szerencsére jó a cukra, csak valószínű, hogy ingadozott Neki valamiért. Most aránylag jól van, csak ennie ne kelljen, mert akkor minden baja van. A kertet is megviselte ez a meleg, hiába van locsolva reggel és este, nem olyan amilyennek lennie kéne. Főleg az uborka, ami lesárgult.
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hetünk elég jól telt, Dettike oviba mehetett. 11.30-ig még nem ebédelhetett az oviban, de ígéretet kaptunk, hogy elsejével megpróbálhatjuk.
Aminek nagyon örült, hogy mielőtt elhoztam, mindig a kinti zuhanyzó alatt hűsíthették magukat a gyerekek, amit nagyon élvezett.
Igazán klassz óvoda, és óvónénik vannak ebben az oviban. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy ilyen szeretettel, és odafigyeléssel vannak Dettike iránt. Csuda családias a környezet, és én is jól érzem magam, ha megyek, olyan, mint egy nagy család.
Mivel Detti oviba volt, így kihasználtuk az időt a két nagyobbal és levittem őket a szabad strandra minden reggel 9-től 11-ig eddig még nem volt olyan meleg, és jókat hancúroztak a vízben, így nekik is lett egy kis szabadság, mivel hármójukat, már nehezen tudom, figyelemmel kísérni.
Itthon minden rendben, egész jól van Janika is, habár egyre többször okoz neki nehézséget egyes szavak kiejtése, vagy épp a jelentése.
Apuka munkahelyén viszont, nagy a gond, még munka van is, sőt elég sok, de már pénz az valahogy nincs, hónapok óta nincsenek rendesen kifizetve, épp, hogy csurran-cseppen. Lassan csak a férjem, saját fenntartására elegendő, hogy ott tudjon maradni.
Nem tudom meddig lesz ez így kivitelezhető (fizetés nincs, előleg épp, hogy). Miből éljünk, akkor és miből fizessük a rezsit?
Ott sem hagyhatja, mert akkor még ez sem lesz. Kéthetente jár haza, és konténerben szállásolják el őket, ebben a nagy hőségben, az biztos, hogy pattanásig feszült a húr a nyolc tagú brigád között, ahol többen, többet isznak mint esznek. Mondjuk ez engem nem érdekel, semmi közöm hozzá.
Na mindegy, majdcsak lesz valami másik munkahely kilátásban, és akkor talán válthatunk, de a lakáshitel miatt nem lehet szünet, nem engedhetünk meg egy kimaradást sem, mivel Anyukámék háza is zálogban van, a miénkkel együtt, ők is nagyon félnek, már lassan 60000 Ft csak az OTP-kölcsön. Elkeserítő, mert ez akkor is csak egy viskó, és mire kifizetem, nagy valószínűséggel már nem is fog állni.
Amikor felvettük a hitelt, fix 14600 Ft törlesztéssel öt éven keresztül, persze utána folyamatosan emelkedett volna, de ez nem így lett.
Egyre jobban azt érezzük, hogy semmink sincs.
Megpróbáljuk kihasználni még ezt a pár napot, kutatunk egy kis örömforrás után.
Tisztelettel:
Lencsés Jánosné
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagy a forróság, semmi különös nincs velem, élek, teszem a dolgom, a kertem az elég szomorú látványt nyújt, olyan, mint aki egész évben nem tette a dolgát rendesen. A sok eső miatt a sárgarépám teljesen "kicsattogzott", a krumplim hajt kifelé a földben, a hagyma a kamrában van, a bab is a fagyóban van, és a vászon-zsákban szárad, már ami száraz volt, de nem termett annyi sem, amennyit elvetettem, az igaz, egész nyáron használtunk is belőle. És zöldbabként is sokat raktam el, de kicsit több szárazat vártam, a hagymával is így vagyok. Lehet telhetetlen vagyok, de az ezelőtti években így volt, de annyival érjük be, amennyi van.
A paprikám sem a legsikeresebb, sok lett a zöld húsú paprikám, ami nem a kedvencem, és a pritaminpaprika is csak most kezd pirosodni. De remélem hosszú ősz lesz, és lesz ideje beérni is!
Ma hajnalban tudatosult bennem, hogy mennyire rövidebbek már a napok, vagyis később világosodik, majdnem sötét volt, mikor útnak indultam az újsággal, pedig szokottidőben indultam. Szóval kezdődik a sötétség.
De a fecskék csodaszépek, annyira készülnek az indulásra, sokan ülnek a villanyvezeték drótján, és gyülekeznek, vannak eldugottabb csendesebb utcák, itt rengeteg van. A gólyák is szerintem már útra keltek, legalábbis én már napok óta nem láttam őket.
Párás, ködös a reggel, az emberek akik mennek dohányt törni, elcsigázottan hajtják a bringát, váltás ruhát és esőkabátot is visznek magukkal, mégis csurom vizesek, ha elkezdik a munkát. Ez egy nagyon nehéz munka, és persze alig fizetnek érte, mert az a "szag" már eleve nem jó, és az, hogy vizes, és ahogyan egymásra kell simítani a dohányleveleket, és ahogyan a kocsit megrakják, majd a szárítóba teszik, az egy külön "szakma", mert mindennek fogása van.
Most kicsit jobb a helyzetük a napszámosoknak is, mert be kell őket jelenteni, mert meg kell lenni bizonyos óraszámnak, hogy megkapják az állami támogatást. Bár, hogy a dohány termelésre miért adnak állami támogatást, azt nem tudom...
Azt sem tudom, hogy egyáltalán miért adnak állami támogatást a mezőgazdasági munkákra, ez olyan felesleges, hiszen ezelőtt is úgy volt, hogy "egyik év vitte a másikat", most meg ha van termés, ha nincs a biztos pénzt akkor is megkapják a gazdák, úgyhogy lehet még jobb is nekik anyagilag, ha nincs termés...
Ami nekem még furcsa, hogy nincs koordinálás, mindenki azt termel, amit akar, most befürödtek a káposztát termelők, mert nagyon sokan azt termelnek, legalábbis itt a mi falunkban, az egyik "őstermelő" el tudja adni a káposztáját, 5 FT/kg-os áron, nem tévedés, öt forint, és ezt is el kell szállítania, legalább 50-km-re, ez tényleg ráfizetés!
Voltam segíteni kopasz barackot szedni (nektarint) ezt megvették a termelőtől 100 FT/kg-ért, de ebből hogyan lesz a boltban, 390 Ft??? ezt kellene valahogy rendbe tenni, legalábbis az én kis eszem szerint…
De elég is belőlem már, feleslegesen gondolkodom bármi ilyesmin, mert eldönti, aki fent él a Fővárosban, és azt sem tudja, hogy vidéken mi és hogyan van, sőt lehet dohány-levelet sem látott még, mégis eldönti, leszabályozza, és azt hiszi így van rendben....mert pár okos tanácsadója ezt "sugallja" neki...
Voltam tegnap templomban is, a közömbösségről beszélt a Lelkész nőnk, próbálta megértetni velünk, hogy csak rajtunk áll, hogy a percek, órák, napok, évek milyen gazdagok, milyen mélyek, mennyi közöttük a feledhetetlen, mennyi az üres. Meg kellene értenünk, hogy mindannyian arra születtünk, hogy bő termést hozzunk, maradandó, örök értékű termést. Sokszor azt gondoljuk, hogy minél több élményt, eseményt, sürgést-forgást és tennivalót sűrítünk bele a napjainkba, annál gazdagabb az életünk. Ha mindent akarunk és lehetőleg egyszerre és kifogástalanul. Pedig mindez tesz zaklatottá, türelmetlenné, nyugtalanná bennünket, a habzsolás ellenére is megmarad bennünk a hiányérzet. Nagyon nehezen tudunk rádöbbenni, hogy mi is hiányzik az életünkből, a csönd, a békesség, a megnyugvás, az odaadó figyelem. Többet kellene figyelnünk a gyermekeinkre, és időt kellene hagyni arra az örömteli együttlétre, amit csak a gyerekkel lehet megélni, hogy rácsodálkozunk minden madárra, szép virágra, különös felhőre, örüljünk a lepkének, a bogaraknak, a kerítés tetején szunyókáló cicának. Sok-sok fontosnak ítélt dolgot el kell tudnunk engedni, hogy ezekre is időnk maradhasson. És el kell hinnünk, hogy így is lehet élni, hiszen a fontos dolgok így megmaradnak bennünk és a gyerekeinkben is. És azt hiszem ez a lényeg. Szeretet adni és kapni, viszonozni életünk során. Szóval nagyon kellemes volt elgondolkodni a templomban is.
Ma az ebéd tejfölös krumplileves és grízes tészta volt, a gyerekeim szerencsére jó étvágyúak, és mindent elfogyasztanak, így kicsit egyszerűbb az életünk, és természetesen hála és köszönet az Alapítvány támogatásáért, mert e nélkül bizony nagyon nem tudom mit is tehetnék az asztalra, hiszen ezen a vidéken nagyon nehéz a megélhetés.
Olyan jó érzés arra gondolni, hogy vannak emberek, akik áldoznak erre a célra, és vannak emberek akik szívügyüknek tekintik mások támogatását, a jó Isten áldása legyen minden emberen, akinek ezek a célok a fontosak, és tesznek érte, hiszen ezt a munkát nem lehet úgy végezni, hogy ez "munkahely". Ezt csak szívvel-lélekkel lehet tenni, és jóindulattal, hiszen sok ember nem hiszi el, míg nem éli át, hogy egyik napról a másikra akár földönfutó is lehet. Hozhat az élet olyan akadályokat, gondokat, amiket nem tud egyedül, segítség nélkül megoldani, és máris kész az, hogy akár mindene oda is lehet.
Itt van például a svájci frankos hitel, sajnos nekem is van, és alig bírom a törlesztőrészt fizetni, pedig nem nagy összeget vettem fel, de kezdtem 14.000 Ft-tal a részletet és most 22.000 Ft-nál tartok. Lehet valakinek ez nevetségesen kevés összeg, de nekem, akinek kevés a jövedelme, hatalmas pénz, hiszen ha elgondolom, hogy nem keresek ennyit az újság kézbesítéssel, pedig minden nap hajnalban kelek, és végzem a munkámat, minden nap, szombaton és vasárnap is, mikor még a legtöbb ember békésen alszik, 4-kor kelek és negyed 5-kor már az utcán vagyok, és 7-re végzek is. De van akiknek még ettől is nehezebb, pl. a futár, aki hozza a lakásomhoz az újságot, Ő már 2-kor indul, hogy időben ideérjen az újsággal. És ott vannak a kenyeret kiszállító sofőrök, velük is nap mint nap találkozom, már jó ismerősként váltunk is néhány szót, legtöbbször az időjárásról, vagy arról, hogy milyen sötét van már, lassan ősz lesz, és lassan tél, és újra itt a mínusz 20 fok, mikor rám fagy a zúzmara, esik rám a hó, csúszik az út. De az eső sem jobb, attól már a havat is jobban szeretem, pedig valamikor szerettem az esőt is, olyan jó volt nézni az ablakból. Szóval vannak életek, sorsok, de egy a fontos, egészségesek vagyunk és élünk, és együtt vagyunk. Lehet ez most olyan fellengzősen hangzik, de ez az egy dolog ami fontos az életemben, hogy a gyermekeimet felneveljem, és adjak meg mindent, amit csak megtudok nekik adni, hiszen a gyermek a szülő felelőssége, minden szinten, és mindig...
De búcsúzom! Szép napokat kívánok, és köszönöm, hogy olvastátok ezt a bejegyzésemet!
Puszi, szeretettel:
Juhászné Mária
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A nagy kánikula miatt nem bírtuk a panelban, így kimentünk *********-ra az ********* forráshoz sátorozni és ott öt napot töltöttünk el.
Régről van egy felfújható medencénk, és abban pancsoltak a gyerekek, és jómagunk is. A bevásárlást minden nap én magam oldottam meg, meg vittünk magunkat konzerveket, ami nem romlandó.
Nagyon jól éreztük magunkat.
Szép napot:
Szász József
